Karesuando

Az Északi-sarkkörtől
250 kilométerre északra fekvő Karesuando határváros a svéd-finn határon. (Neve
finnül Kaaresuvanto, lappul-számi nyelven Gárasavvon). A 300 lelket számoló település határában
emelkedő Kaarevaara nevű dombocska csúcsáról három ország tundrájára
nyílik kilátás. Az Észak-Svédországot észak-dél irányban átszelő E45-ös
országút Karesuandoban ér véget, és a Könkämä-Muonioälv
határfolyón átvezető híd túlsó oldalán csatlakozik a finn földön
haladó E8-as országúthoz.
Augusztus végén
jártam Karesuandoban. Vakító napsütésben, kritálytiszta vízű tavak, zubogó
patakok között robogtunk az őszi ruháját próbáló tundrán. A lila füzikével (svédül mjölke) szegélyezett betonúton lépten-nyomon
lassítanunk kellett a lustán bóklászó rénszarvasok miatt.
A halászat és a
vadászat egyéni foglalkozás, a rénszarvasok tenyésztését kollektíven űzik
a számik. Rénszarvassal lépten nyomon lehet találkozni vezetés közben is. A
gyakori féknyomokból következtetve gyakran teszik próbára a vezetők
éberségét. Ember látványa nem zavarja őket, ugyanis a látásuk rossz,
valószínűleg a hóról visszavert tavaszi napfény miatt. Szaglásuk
kitűnő, ezért csak ellenszélben közelíthetők meg. Ha megijednek,
akkor méltóságteljes léptekkel ügetésbe kezdenek.
A rénszarvasok
augusztusban szétszóródva legelnek, az ízletes gombák keresése közben
keresztül-kasul járják az ősi ösvényekkel behálózott tundrát. Szeptemberben
20-án megkezdődik a párzás időszaka. Az egymással harcoló bakok lefogynak,
húsuk elveszti a jó ízét. A számik helikopterrel és motorszánnal karámba
terelik őket, és a kiválasztott egyedeket még a párzási időszak
beállta előtt levágják.
A ragyogó
idő ellenére a település kihaltnak tűnt. Az útszéli turistaház, a vandrarhem
kulcsa, az ajtóra tűzött cédula szerint az országút túlsó oldalán álló modern
Hotell Karesuando recepcióján „várt” minket. A recepciónál a malájul kívül jó
ha 15 angol szót értő/beszélő fiatal srác ült. A pultba épített bronz
emléktábla szerint itt szállt meg a Dalai láma. Pontosabban az első
emeleti 43-as szobában. - Meg akarják tekinteni? (Miért ne, ha már úgyis erre
jártunk?). - Később a tulaj is előkerült, vicces figura.
Tartózkodásunk idejére nagylelkűen felajánlotta a csónakját. Kössük el
nyugodtan.
Másnap reggel
megkerestük a csónakot. A szállodától embermagasságú bogáncsal sűrűn
benőtt ösvény vezetett a folyó partjához. A parttól legalább húsz méterre
levő, füves dombon fekvő, felfordított csónakóriást meg sem tudtuk
moccantani, ezért a horgászkalandot falunézésre cseréltük. A gyéren beépült falucskának
különös hangulatot kölcsönöznek a csinos házak előtt álló, meglepő faszobrok,
szoborcsoportok.
A település
múzeális épületei közül a leghíresebb Laestadiusnak, a laestadianizmus nevet viselő ébresztő, igehirdető
mozgalom megalapítójának a pörtéje.
A pörte kémény nélküli fa-gerendaház. Közel
háromszáz évvel ezelőtt Linnét elképesztette az egészséget rontó
fűtési megoldás: „ a finneket ki kellene kötni és 30 vesszőcsapással
jobb észre téríteni, mindaddig, amíg nem építenek kéményt a kunyhóikhoz!”
Lars Levi Laestadius (1800-1861) svéd lelkész, a
Grimaud vezette, 1840-es francia észak-skandináv expedícióban való részvétele
és érdemei miatt a francia becsületrend lovagja, a lappföldi Arjeplogban, a
„szúnyogok fővárosában” született. Uppsalában tanult botanikát és
teológiát. Tanulmányai elvégzése után lett Karesuando lelkésze. Kezdettől
fogva a lakosság siralmas lelki és erkölcsi állapota ellen küzdött, miközben a
harangozó saját főzésű pálinkát árult a betévedő híveknek. Húsz
év alatt hiába csupán egy hívet sikerült a józanság útjára téríteni.
1844-ben fordulat következett be Laestadius életében.
Utazásai közben egy fiatal lapp lánnyal, Mariával találkozott, akinek feltárta
bűnös lelkének terheit. Maria a lelkész fejére tette kezét, és
megbocsátotta bűneit az Atya, Fiú és a Szentlélek nevében.
„Maria tapasztalata mély hatással volt szívemre,
hogy számomra is megvilágosodott. Az együtt töltött estén kóstolót kaptam a
mennyország öröméből. Ameddig élek, emlékezni fogok a szegény Máriára.... Amikor
visszatértem Karesuandóba, prédikációim színesebbek lettek” – vallotta Észak
Prófétája.
Ha nem is színesebbek,
de keményebbek lettek. Valósággal mennydörgött a nép bűnei ellen. Az
ittasság és a házasságtörés bűneiért való borzasztó fizetséget Laestadius
nem éppen szalonképes kifejezésekkel festette le. Órákat tartó prédikációi
attrakciónak számítottak, tódult a nép a Szentlélektől ihletett
igehirdetőhöz. Az ige hatására a hívek „liikutuksia”-ba, azaz vallási
extázisba estek, és tapsoltak, szipogtak, egymás nyakába borulva, himbálózó
mozdulattal ringatták magukat a bűnbocsánat felett érzett örömükben.
Ellenségek békültek ki, lopott javakat szolgáltattak vissza, iszákosok
megborzadtak a pálinkától.
Az országút két
oldalán húzódó település másik érdekes épülete a Fehér Ház. Az 1888-ban épült
udvarház eleinte megyei tanácsház volt. A házhoz tartozó szaunában „kezelték”
tetvek ellen az 1944-45-ös kiüresítés éveiben a norvég és a finn menekülteket. 1965-ig
a fiskális lakott benne, 1996-ben restaurálták. A második világháborús
emlékeket őrző, és a norvég, a finn, a számi és a svéd kultúrák
találkozását dokumentáló Helytörténeti Múzeumnak ad otthont.
A környék talán
legérdekesebb turisztikai célpontja a Treriksröset, azaz a Hármashatár. A határkövet
jelképező, vízben álló, alacsony betonhalmot eredetileg a három szomszédos
ország Finnország, Norvégia és Svédország találkozásának a helyén álló három
emlékkőnek, ú.n. „Szívkőnek" építették talapzatul 1897-ben. Télen
motorszánnal, sítalpon vagy kutyaszánnal, nyáron a Karesuandotól 110 kilométerre
fekvő Kilpisjärviből induló vándorsösvényen, vagy motorcsónakkal lehet
elérni. Kilpisjärvibe a "finn oldalon", az E8-as országúton lehet legkönnyebben eljutni. A nyári szezonban 9.00, 13.00 és 17.00-kor induló motorcsónak 45 perces
hajóút után kiköt a Koltalukta nevű számi tanyánál, és két órán keresztül
vár, amíg a mocsaras területre fektetett deszkákon a turista megjárja a (kétszer)
három kilométeres ösvényt.

Szép időben
ajánlatos a hajókázást gyaloglással kombinálni. A 11 kilométeres, helyenként
köves ösvény Finnország első nemzeti parkján, a festői szépségű
Malla nemzeti parkon keresztül vezet vissza Kilpisjärvibe.

A karesuandoi
STF-vandrarhem terjedelmes konyhában két „XXL” méretű svéd horgász éppen a
Norvégiában fogott, kifilézett tőkehalat rakta a szekrénynagyságú
fagyasztóba. (A szigorú norvég törvények miatt csupán 15-15 kilót hozhattak
magukkal). Altából jöttek, és a közép-svédországi Sundsvallba tartottak.
Vacsora közben kicseréltük a tapasztalatainkat.
Szaunázás és
vacsora után, szokásomhoz híven a vendégkönyvben lapoztam. „Szuper,
nagyszerű!” - áradozik az egyik bejegyző. „Tegnap délben +30 fokot
mutatott a hőmérő. Nyitott ablakkal aludtunk. Az ablakunk alatt
virágzó bokor illata igaz, hogy csodálatos volt, de komoly allergia sokkot
váltott ki”.