Lappföldön, az
Északi-sarkkör fölött gyakran süllyed a hőmérő szála -25 fok alá. A
vizek befagynak, az egyedüli lehetőség horgászatra a jégbe fúrt léken
keresztül nyílik.
A kékes-zöld fényben
tisztán lehet látni, ahogy a villantóval odacsalt havasi vöröspisztrángok
(svédül röding, a képen), törpemarénák
(sik) és pénzes pérek (harr) gyanakodva kerülgetik a horogra tűzött
kukacokat.
Aki a hétvégeken
huzamosabb ideig szeretne lékhorgászni, annak a rénszarvasbundából készült
ruházaton kívül – a Gore Texet és a gyapjút el lehet felejteni - szélvédett
helyre van szüksége. A Balatonnál nagyobb Torne-tó, a Torneträsk jegén ez
hiánycikk, ezért a találékony kirunai
lékhorgászok horgászásra és szállásra egyaránt alkalmas, szántalpakkal
ellátott házikókat építettek, és elnevezték „ark”-nak. Az ark szó magyarul
bárkát, kis fantáziával pedig jégbárkát jelent. Az „ark” apró, szántalpakkal
ellátott kunyhó, lékhorgász-lak, amelyet lánctalpas motorszánnal (skoter –
ejtsd szkúter) a méteres vastagságú jégbe fúrt lék fölé vontatnak. Bent asztal,
ágy és az ablakban művirág van. Egyesek
még hordozható TV-t is beszerelnek. A meleget duruzsoló
fotogénkályha szolgáltatja. A padlón levő csapóajtót felnyitva ingujjban, vagy akár az ágyban fekve
horgászik (svéd kifejezéssel pimplál) az ember. A tavaly megjelent,
jégbárkákról szóló könyv szerint ajánlatos
alaposan lehorgonyozni. Kimész pisilni farkasordító hidegbe, aztán mind futhatsz utána.
Amíg a jégbárkákról a
svédek nagy része soha nem hallott, addig Lappföld legnagyobb városa, Kiruna
környékén az építésük és használatuk népmozgalom. A városka lakosai közül
legtöbben a világ legnagyobb vasérc bányájában, a lépcsőzetesre kiképzett
Kirunavaara hegy alatt működő, óránként kb. százezer Euró hasznot
hozó vasércbányában dolgoznak. A télutó alatt hat héten keresztül engedélyezett
a horgászat a megyei vizekben. A
hagyományos horgászmegnyitót március
második vasárnapján tartják a Rautasjärvi tavon. Ilyenkor a vidék apraja
nagyja kivonul a jégre. A rendszerint több mint ötezer résztvevővel
megtartott lékhorgász bajnokságot a szezon vége felé, április második vagy
harmadik vasárnapján tartják.
Kétféle jégbárka van:
a stabil (fix) - szántalpra épített, szigetelt falú, házikó benne priccsekkel,
mint egy mini lakókocsiban - és a sátorbárkák. A
„fix” jégbárkákat általában ugyanazon a helyen állítják fel, a sátor bárkákat
ide-oda cipelik. A sátorbárka
kinyitva nagyobb ugyan, de összecsukva kis helyet foglal, ezért
könnyebben szállítható. Ládába csomagolva húzzák a motorszán után.
A vörös svéd stugákra (vidéki faházakra)
hasonlító „fix” bárka általában saját építésű, egyedi alkotás. Méreteit – kb. 1.6x1.8x2.5 méter - és a
komfortját a fantázia, a pénztárca valamint a szkúter kapacitása szabja meg. Anyagja fa, alumínium, üvegszál vagy
akármilyen, eldobott építőanyag. A három-négy szűk
négyzetméter nappal konyha és
társalgó, este TV- és hálószoba. Egy kis alkalmazkodóképességgel
és furfangos megoldásokkal majdnem normális, hétköznapi életet lehet élni benne. Tavasszal kihúzzák a partra, és a
Kirunai Vadász-horgász szövetség által kijelölt partrészekre parkolják. Csupán
a Torne-tó környékén ezernél több házi építésű bárkát tartanak számon. Újabban
gyárilag is készítenek jégbárkákat, és azt tervezik, hogy a kirunaiak számára
annyira népszerű jégbárka-horgászatot a közeljövőben a turisták
számára is elérhetővé teszik.
Információ (svédül) a felszerelésről és a
versenyekről:
http://fjellfotografen.se/index/album-86.html
http://hem.ektv.nu/~ekt013181/Utr1.html